Most olvasom

Szvetlana Alekszijevics

Elhordott ​múltjaink

 "A szocializmus még itt van mindannyiunkban..."

Így kezdődik Kuszma értékelése a Molyon:

Képzeljünk el egy olyan Európát, amiben a kamionosok felének a szélvédőjén Hitlert ábrázoló matrica virít, ahol az állam asszisztálása mellett évente tömegek ünneplik meg a Barbarossa hadművelet elindításának évfordulóját, ahol az emberek ugyan tudják, hogy volt Holokauszt, és hát persze, az nem volt valami szép dolog, ám mindig hozzáteszik: bezzeg akkor a kisember még meg volt becsülve! Akkor még tudtak autópályát építeni! Akkor még volt erős hadsereg! Az Alekszijevics által bemutatott posztszovjet világ nagyon hasonlít ehhez – csak egy másik tömeggyilkos, Sztálin a nosztalgia tárgya. A kötet visszatérő refrénje valakik (amúgy jó emberek, tiszta emberek) szájából, hogy hová lett a nagy Szovjetunió, hová lett az a régi jó világbirodalom!

Idézetek a könyvből: 

„Én nem szavaztam ezekre a rohadékokra! Én más rohadékokra szavaztam!”

364. oldal

"A szocializmus – egy alkimista terve. „Kihez kell fordulnom, ha be akarok lépni a kommunista pártba? – Pszichiáterhez.” Pedig ők… a mi szüleink… az én anyám is… azt szeretnék hallani, hogy nagy ívű, értékes életet éltek, és hittek valamiben, amiben érdemes volt hinni. De ehelyett mit hallanak? Jobbról-balról csak azt, hogy az élet egy nagy szar, és nekik nem volt semmijük azokon a borzalmas rakétákon és tankokon kívül. Készek lettek volna bármilyen ellenséget visszaverni. De minden háború nélkül összeomlott. Senki sem érti, hogy miért. Ezen el kéne gondolkodni… Gondolkodni meg nem tanították őket."

334. oldal

"Az orosz embernek olyan a szabadság, mint majomnak a szemüveg. Nem tudja, mihez kezdjen vele."

75. oldal

"Nézzük a tévét: egy japán robot rozsdás aknákat szedeget a homokból, kihúz egyet, még egyet… A tudomány és a technika diadala! Az emberi értelemé! Igaz, apa sajnálja, hogy a birodalomnak lőttek, és ez nem a mi technikai újításunk… A közvetítés vége felé a robot egyszer csak hibát vét, és felrobban. Ahogy mondani szokás, ha meglátsz egy menekülő tűzszerészt, gyorsan kövesd a példáját. Hát, a robotnak nem volt erre programja. Apa fel van háborodva. „Így pazarolni az import technikát! Talán nincs elég emberünk erre?”

451-452. oldal

 "Nehéz lett volna elképzelni, hogy anyám üldögél és kézimunkázik, vagy a házat díszítgeti porcelánvázákkal, faragott elefántokkal vagy ilyesmi… Ugyan már, az ilyesmi csak időpazarlás, kispolgári csökevény. A legfontosabb a szellem művelése… a könyvek… Egy kosztümöt húsz évig is lehet hordani, két nagykabát egy életen át kiszolgál, de Puskin kötetei vagy a Gorkij-összes nélkül nem élet az élet."

175. oldal

"Sokan ma is legszívesebben a Szovjetunióban élnének, csak legyen benne rengeteg felvágott is."
570. oldal

"Ennek a vallomásnak csak egy részét publikáltam a kilencvenes években. Az elbeszélés hőse megmutatta valakinek a kéziratot, tanácsot kért valakitől, aki meggyőzte, hogy a teljes történet megjelenése "rossz fényt vet a pártra" Ő pedig ettől mindennél jobban tartott. Halála utá megtalálták a végrendeletét, amelyben nagy, háromszobás lakását nem az unokáira hagyta, hanem "szeretett kommunista pártom szükségletinek kielégítésére"
224. l.

Ez az ember többek között elmeséli azt is, hogyan jelentette fel 15 évesen  a nagybátyját, mint komszomolista, mert a padlássöprögetés elől  eldugott némi gabonát. fel is gyújtották a nagybácsi házát, őt magát darabokra vágták!
Hátborzongató, ugyanakkor megrázó,a "győztesek" mérhetetlen nyomorúsága, a hit a nagy Szovjetunióban, a kiábrándultság, az orosz lélek, a szétesett birodalmon belüli háborúk...
Nagy könyv, de bocsánat, Szvetlana Alekszijevics, a többi könyvedet egyelőre nem tudom kézbe venni