„A nyár forrongó nyugtalansága után az élet visszaring az egyensúly nyugalmába”
BECHT REZSŐ: ŐSZ
„Innen felülről nézve a szem nem lát csak harmóniát. A nyár forrongó nyugtalansága után az élet visszaring az egyensúly nyugalmába. Lent, a nagy lapályban, jegenyesorok közt, mézszínű őszi fényben apró vonatok kúsznak a Rozália, Rax és Schneeberg felé. Szelíd menuett-ritmus van az egymás mögött fodrosodó hegyláncok vonalaiban. Zöld fodor, kék fodor, ibolyaszín fodor, valamennyi aranyporral behintve. Néha egy ökörnyálfonál úszik el a táj előtt, s ahogy a szem követi lassú lebegését, egymásután vonulnak el a lapályba torkolló völgyek szájában lapuló falvak: Ágfalva, Bánfalva ... Felettük a sziklán a Karmeliták spanyolos kolostora, a Várhely-kilátó, a Nyíres karcsú tornya, a Károly-kilátó, a soproni hegység őszi színektől tarkázott, napfénnyel telecsurgatott vonulata, és lábánál maga az öreg város a kék égből kivágott tornyaival, melyek fölé régi miseruhák aranybrokát pompájával borul az őszi délután fényessége.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése