Bereményi: Magyar Copperfield

 Vetró, Rozner, Bereményi.... Teleki téri piac, sok lakásos ház udvara... Az én gyerekkoromtól teljesen eltérő világú, mégis jó itt barangolni, mégis vannak benne ismerős pontok. A gyerekmagány, az "élhetetlen" - "világra való vagy fiam, csak nem erre." - milyen igaza volt! 

Olvastatta magát.

 "Így érdemes írni. Szinte találomra haladva, mert akkor jönnek maguktól szinte, a belsejüket feltárva, egymás után a szavak, és ha az író nem gondolja ki előre, merre is fog haladni, még önmagában is felfedezheti a váratlan elmélyüléseket." 303. p.

 " Miért nem játszom én soha? Nem akarok?
– De igen, hazudom.
Pedig nem akarok játszani. Semmit sem akarok, csak zavartalanul olvasni. A játék külső dolgoktól függ, márpedig nekem a külső dolgokra nincsen semmi befolyásom. Egyedül az olvasás az, ami rám tartozik. Minden mást elhárítok magamtól. Egyetlen akaratom van, hogy elkülönítsem magam attól, ami nem tőlem függ. Az egész külső világtól. Kivételt képez az olvasás. Abban önmagam lehetek belül és kívül is. Ők pedig ott kint tegyék azt, amit jónak látnak. Nem ellenkezem velük."       204. oldal

" Mert a valódi, ami igaz, az sosem olyan vékony, mint egy légből kapott hazugság. Mert egy egész korszak világa vastagítja meg, kényszerek összevisszasága a benne szereplők következetlenségeit.
És ezért van még a nagyapák történeteinek is olyan jellegzetes íze, ha igazat mondanak, hogy az ember megérzi azt."

" (…) aztán délben húsleves, rántott hús rósejbnivel, miközben az egész udvarban és minálunk is ment a rádióból a Jó ebédhez szól a nóta,"

" Ami az égben köttetett, az örök, és ami nem örök, nem az égben köttetett. A szeretet hosszútúrő, a szeretetnek megvan a maga külön véleménye, de csak példát szolgáltat, nem akar változtatni semmin. Vagy magával vonja a szeretet az egész világot az égbe, vagy megeszi a rossebb az egész világot." 77.p.

Levegőzés

 

"Ragaszkodjatok az oktatás, a tudomány, a gondolat szabadságához!”

Vilmos Noémi (SZFE)

 

 

Az egyik komment szerint semmi más nem történt, mint esti sétára mentek, levegőztek néhányan.

Van ebben az országban pocskondiázás, anyázás, pofátlanság rendesen! Olyan, amilyet a színművészetisek csináltak, kevés. Korrekt érvek, szépen megfogalmazott, tényeket felsorakoztató válaszok, szellemes kreatív megoldások. A fél ország mit se tud rólunk - az állami média pl. reggel  nyolcig meg se említette a fenti tüntetést, utána Gulyás Gergely gúnyos megjegyzése következett arról, hogy a kormány mellett tüntetnek. 

Akiket az ügy érdekel, nagy többséggel mellettük állnak. Futnak fáklyával más egyetemi városokba, táplálják őket és tüntetnek velük. Szurkolnak, amikor kézről kézre, végül Justicia kezébe teszik le az Alkotmánybírósághoz készített beadványukat. De a lakosság egészének ez érdektelen ügy, pandémia van, gazdasági válság van, kit érdekel kölykök tüntikézése. Pedig tanulhatnánk tőlük, hogyan kell érdeket képviselni, érvelni, békésen, kukák, autók borogatása nélkül tüntetni. Ahogy demokráciában kellene.

Amit nem érdemes archiválni

 ...de legalább a kommentek jók

Kezdek aggódni az Egri csillagok miatt. Most akkor hegedűst utólag felmentik, Dobót meg Bornemisszát elitélik mert akadályozták kipcsak testvéreinket a nemzetegyesítésben???

 Ajaj ..felkészül a hétfejű sárkány a nemzethy tébolyda ön és közveszélyes 

 Mikkamakka gyere haza!

 És szóljunk tömjénzsóti fő fő vadásznak, hogy lőjje ki az összes farkast mert megette a Piroska nagymamáját

 Javaslom, hogy tiltsák be a Lúdas Matyit is 0-99 évig ,mert nekem pld. minden áldott nap eszembe jut, hogy háromszor kell visszaadni majd Döbröginek

 A fidesz kiadásában megjelenik Kaleta Gábor legkedvesebb gyermekfotói című gyújtemény polt péter ajánlásával. nem tudom,hallottam

Na, ez már durva. A cikk is.  

 Dömdödödöm! Dömdödöm, dömdödöm, dömdödöm!

https://vasarnap.hu/2020/10/07/hosszan-lopakodo-erzekenyites/

 Az egyik kommentben találtam egy Esterházy írást!   Örömül:

Láz, ár, er, Wien

Aki már keresett könyvet a saját úgymond könyvtárában, és hiába, és ki ne járt volna már így a kerek egy erdőben, az tudja, hogy ez: rossz. Rossz, mert nem enged el, napokig csak evvel lehet foglalkozni; a kezdeti, tárgyszerűen önkritikus elemzéseket általános búval gyakottság váltja föl, immár nemcsak könyveink rendszerét látjuk trehánynak, nemcsak magunkat, nemcsak a szeretett, keresett könyvet utáljuk, hanem mindegyiket, a könyvespolcot is, a szobát is, a házat is… Védekezni lehetetlen, tapasztalataim szerint három-négy évenként e krízis ránk köszönt. Eltekintve attól az őrülettől, hogy könyveink közt rend van, két hiteles meghaladását ismerem a problémának, mindkettő radikális és bátor: J. úrnak az a módszere, hogy benyúl a könyvhalomba, és kiveszi a könyvet, ennyi; a másik Cs. Szabó Lászlóé, ő nem nyúlt, nem keresgélt, kikölcsönözte a könyvtárból, úgy gyorsabb. Két szép véglet, követni kicsik vagyunk…

Napok óta nem találom a Bab Bercit. Már nem is keresem. Ülök a szobámban, és búslok. Lógatom a fülem, farkam. Olykor panaszkodom. Következésképp már három kölcsön kapott Bab Berci… nem is van, hanem tornyosul… hogy hol, azt nem tudom, nem kell, nem érdekel, nekem az enyém kell. Én már semmit nem várok az élettől, csak a Bab Bercimet.

Ám borítsunk, mint rendesen, fátylat a valóságra, s képzeljük el, képzeljem el, hogy megvan a Bab Berci. Nosza. Felütvén, látom, oda van írva, kilenc éven felülieknek! Lényegében erre akarom fölhívni a figyelmet, e felszólítás következményeire. Negyvenéves lévén, és 40 > 9: tehát a könyv nekem szól-hat. És szól is. Azaz ne hagyjuk magunkat megtéveszteni.

A magyar irodalom mintha tele volna megtévesztő alakokkal. Vagy inkább az irodalom önértékelése ingatag, figyelmetlen, hagyja magát megtéveszteni, így lesz Móricz őserő, s nem látszik az esze. Mikszáth a nagy anekdotázó, és nem látszik a szomorúsága, ahogy nem látszik Karinthy következetessége, egységessége, mert úgy kell tudnunk, hogy ő elaprózta magát… Nemrégiben Mándy kezéről értekeztem, hogy az milyen félrevezető, minthogy az a selymes, finom kávésnéni kéz egy tigris mancsa… – Lázár Ervinre most nem mondok állathasonlatot, nem akarván őt a könnyebbik végénél megfogni, hiszen alig lehet hibázni, a medve, a rozmár, de adhatjuk alább, a mormota, a panda maci, mind ülne. (És akkor persze katonák, poroszlók, rendérek és csöndérek vigyáznák őket.) Állítólag, én nem hiszem, van egy kisebbfajta kenguruszerűség, és valabi volna a neve. Hát ha valaki, Lázár Ervin egy valabi.

Valabi, valabi, de bicsoda? Itt jön elébb a félrevezetés a bajusz képében. A bajusz egy kedves bácsit állít elénk, a gyerekek kedvencét, aki esténte addig mesél, míg el nem alszunk, és majd jót is fogunk álmodni. A bajusz nem hazudik, de nem az igazat mondja. Nem mondom, hogy nincsen ebben a meseformában valami önkorlátozás, de hát minden forma önkorlátozás, és egyik forma olyan (lehet!), mint a másik, ha meg nem olyan, azt neki kell megoldania, a valabinek.

Ezek a mesék teljes érvényű látomások, nem idillek, de mindig van benne egy lény, aki-amely jó. Vagy ha miszlikbe aprított cédulákat szórunk a szélbe, segélykérésül, akkor reménykedhetünk. A kért segítség persze nem érkezik meg, de érkezik egy másik segítség, tévedésből! És így tovább. Ezt állítja ez a Lázár Ervin, és hol igaza van, hol nincs.

Húsz évvel ezelőtt, matematikushallgatóként olykor betértünk a közeli Astoria eszpresszóba. A kaszinótojás volt akkor a favorit. Többnyire egy Nádai László nevű fiúval eszegettem együtt, aki olyan okos volt, mint a Nap, és most valahol Amerikában van.

Néztem, titkos író, ahogy az egyik asztalnál, rémlik, fönt a Galérián, Lázár Ervin dolgozott. Máig nézem.

P. S. Drága Hon! Nemzetem! Tudom, sok gond emészt, hát legyen Neked most kicsit könnyebb: megvan!!! (Tudod, mire gondolok…)

Ősz Sopronban

 

„A nyár forrongó nyugtalansága után az élet visszaring az egyensúly nyugalmába” 

 

BECHT REZSŐ: ŐSZ

„Innen felülről nézve a szem nem lát csak harmóniát. A nyár forrongó nyugtalansága után az élet visszaring az egyensúly nyugalmába. Lent, a nagy lapályban, jegenyesorok közt, mézszínű őszi fényben apró vonatok kúsznak a Rozália, Rax és Schneeberg felé. Szelíd menuett-ritmus van az egymás mögött fodrosodó hegyláncok vonalaiban. Zöld fodor, kék fodor, ibolyaszín fodor, valamennyi aranyporral behintve. Néha egy ökörnyálfonál úszik el a táj előtt, s ahogy a szem követi lassú lebegését, egymásután vonulnak el a lapályba torkolló völgyek szájában lapuló falvak: Ágfalva, Bánfalva ... Felettük a sziklán a Karmeliták spanyolos kolostora, a Várhely-kilátó, a Nyíres karcsú tornya, a Károly-kilátó, a soproni hegység őszi színektől tarkázott, napfénnyel telecsurgatott vonulata, és lábánál maga az öreg város a kék égből kivágott tornyaival, melyek fölé régi miseruhák aranybrokát pompájával borul az őszi délután fényessége.”

Az elmúlás fogságában

Költő és kertész. 

Tomka Mihály.

Az ő képei és szövegei következnek:

A mezőberényi Laposi kertek a város ritka értékű öröksége volt. Az utóbbi évtizedben pusztulásnak indult. Megmentése közös kötelességünk lett volna. Mára már csupán az a kérdés: meddig lesz nyoma annak, hogy valamikor ezen a területen a város éléskamrája volt.

Egy kis történet, szintén az ő tollából:

Enyészet vagy virágzás/1

Az első száz év

A mezőberényi Laposi kertekről a Bonyhai monográfiában és a Mezőberény története második kötetében olvashatunk. Az emlékek szerint már Petőfi is járt itt, s megízlelte a Petricsék kunyhójánál tartott szalonnasütés során a finom helyi bort, ami szürke kadarból, vörös burgundiból és fehér, piros saszlából készült. Ebből következik, hogy a kertek több, mint másfél évszázadosak.

A fenti forrásokban olvasható, hogy a telepítés a jobbágyfelszabadítás után lucernásnak használt kötött, fekete talajon történt a város keleti, Körös felőli részén.

Jelentősége az 1890-es filoxérjárvány után nőtt meg, mikor az ókerti szőlők kipusztultak, s ez a 435 katasztrális hold (250 hektár) terület maradt a berényiek egyetlen szőlőskertje. Kadarka, saszla, mézes fehér, sárfehér és bakator szőlőket ültettek. Később erőteljesen terjedtek az amerikai direkttermő szőlőfajták, elsősorban a mai napig kedvelt othelo.

Csaknem minden szőlő végén volt egy kis kunyhó, ahol a szerszámokat tartották. Köré ültettek diófát és néhány gyümölcsfát, ahol délben pihentek, ugyanis a kerteket többnyire az idősebb emberek művelték. A szőlőt tőkés formában metszették, bordói lével permetezték, csuhéból font madzaggal, később rafiával kötözték. A sorok között bakhátakat húztak, a szőlő mellé akáckarót vertek, amit régen ősszel felszedtek és tavasszal újra visszaverték. A szőlőt a nyitáson és fedésen kívül négyszer-ötször kapálták.

A szüret időpontját a földesúr határozta meg, később a kertgazdaság. Az 1930-as években még tartottak szüreti felvonulásokat, szüreti bálokat. Szüretkor birkát vágtak, cigányzenekarok járták a kerteket, s a fiatalok a munka közben félórányit táncoltak.

 

Aranylik már a szőlőfürt, a szeptemberi napfény beköltözött az érő bogyókba, s világít, őrzi az érlelő nyár tüzét.

 

 

 

 Még két hét, és megérik az othelo szőlő, a kertek jellegzetes fajtája. Mára alig maradt belőle. Szüret idején benépesültek a kertek. Mindenütt serény munka folyt. Mindez emlék, a szüreti bálokkal együtt

 

 

 

 Megérett a tök és a kukorica. Nélkülük elképzelhetetlen a berényi ősz.

Megérett, leszedjük. A kukorica egy kötődés, nem csupán a tájhoz, hanem elődeinkhez. Velünk született a létezése, a szemek elvetésétől a csuhéfonásig, morzsolásig. A kukoricásban rejtezés, a csutkakúpok, az eresz alatt függő aranyló és rubinvörös kukorica füzérek az elmúlást legyőző élni akarás szimbólumai. Híd, reménykedés, túlélés egészen tavaszig, és annál is távolabb. Az iparszerű kukoricatermelés korában meddig élnek még ezek az érzések?

 

A kertben mindig akad fűtésre való vessző, gally. A szabadból fűthető padkás búboskemence

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Egy kezemen meg tudtam számolni, hogy a 3. kapun hány kertben volt szüret az idén. Már nincsenek szőlőskertek, nem készül must, nem forr a bor. Az otheló szőlő kálváriája ide is elért. Lassan
kuriózumnak számít. Pedig nagyon finom, és egészséges a fogyasztása. Nemcsak a darazsak szeretik, amelyek jelezték: október első hetén ideje a szőlő leszedésének. Megtörtént. Szép csöndesen hazavittük, el is kelt mind egy szálig.

 

  

A teremtés fázisai...  Szerintem gyönyörű!

Enyészet vagy virágzás 32.

Organikus épület: földből lesz és földdé válik.

A legolcsóbb, őshonos, legtermészetesebb, a környezetet száz százalékban óvó építmények azok, amelyeket a helyben talált természetes anyagokból építünk fel. Mezőberényben és környékén, a Körösök körül sok évszázados építkezési mód a patics. Minden adott hozzá: az agyag, a víz, a vessző, az erősebb faoszlopok, a nád, a szalma és a péva. Egyedül a mész érkezik más vidékről. (Kezdetben nem használták.)

Ez az ősi építkezési mód az elmúlt század közepéig megmaradt nálunk. Amikor 1723-ban újratelepítették Mezőberényt, az első templom is paticsfalú volt, hasonlóan a lakóházak. Később inkább csak a tanyák épültek így. A Laposi kertekben több paticsépület is lehetett, de én csak egyet ismerek. A 3. kapun állt, s fog állni, csak jó 400 méterrel arrébb. Az elmúlt évben kértem el tulajdonosától az igen rossz állapotban lévő kunyhót, amelyet lebontottunk, s felújítva újra építünk kertünkben. Félig már kész, ebben az évben szeretném befejezni.

Most az első, ősi technikával épült kis paticsépületem építését szeretném bemutatni, remélve, hogy más is kedvet kap ilyen kerek házikó felhúzására. Az alapanyag részben helyben, részben a berényi határban ingyen adott. Az anyag ott lapul 60-70 cm-re a feketeföld alatt, a fűzfavesszőt magam termeltem (de jó mogyoró, eper vessző is, vagy bármilyen fa, ami hajlítható). Magát a fonott falat otthon fontam, téli elfoglaltságként, páros gyűrűfonással. A nádsisak első darabja is otthon készült, utánfutóval szállítottam a végleges helyre.

A kerek ház építhető szerszámosnak, nappali pihenőnek, eső elöli menedékhelynek, stb.

A paticsfal sokkal erősebb, mint az OSB, vagy a pozdorja. Alig igényel karbantartást, ha igen, olcsón elvégezhető. Nagy előnye, hogy a nem ritka belvizek után csak a sár egy része válik le, ami pótolható. A vázszerkezet megmarad. Ezért használták elődeink is, számítva a Körös kiáradására.