Milyen nyelv a magyar?

"Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.
Így van ez a nyelvrokonsággal is: a nem-szakember észrevételei, kritériumai nem mérvadóak. A nem-szakember elősősorban a szókincset látja, hogy a szakáll törökül sakal, az alma törökül elma, és azt képzeli, hogy a magyar meg a török egymással rokonságban állnak. Pedig nem. A szókincs cserélődése, importja az életmóddal, vallással függ össze – ezek nyelven kívüli tényezők. A kereszténység felvétével minden nyelvben megjelennek ennek a vallásnak a kifejezései, a latin templum --> magyar templom. A hozzá nem értőt ez a fajta változás érdekli, a nyelvésznek viszont kötelessége szembeállítani a nyelvészet eredményeit a magyar történeti tudattal, nemzeti hagyománnyal – ahogy Sándor Klára nyelvész szépen fogalmaz: a rénszarvast a csodaszarvassal.

126-127. oldal

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

 

 " Egyik fő témája, melyhez újra és újra visszatér, a magyar nyelv finnugor jellege. Nagyon világosan magyarázza el, hogy egy nyelv karakterét, hovatartozását a mondattani, nyelvtani, strukturális jellemzői, nem pedig a szókincse határozza meg. Tehát hiába a rengeteg ótörök, szláv, német, (és napjainkban egyre több angol) jövevényszó a nyelvünkben – amíg a nyelv szerkezete, logikája a finnugor nyelvekéhez hasonlít, addig a nyelvünk finnugor, nem pedig türk, vagy indoeurópai.

... Szóval – e kis könyv tanúsága szerint – le kell mondanunk arról a dicsőségről, hogy nyelvünk a sumér, a hun, az ótörök, esetleg az etruszk rokona (a neandervölgyi ősnyelvről most ne is beszéljünk). Cserébe megtudunk egy csomó dolgot a nyelv fejlődéséről, és arról, hogy egy-egy feladatot hogy old meg a magyar, és hogyan más nyelvek. Kis kontrasztív magyar és nemzetközi nyelvtan."

 Moly,  Kaporszakáll

Mind elmegyünk....

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

/Weöres Sándor: Bolero/

Nagy-nagy tisztelet neki!

 L. Ritók Nóra
 

Amiért nem lehet feladni
Sokat változott a viszonyulásom mindenhez, mióta ebbe az egészbe belefogtam. Az elején kétségbeesett dühöt éreztem minden látványtól, ami a mélyszegénységben fogadott. Azonnal segíteni akartam, mindenen és mindenkin, hogy ne azt lássam, ne azt a tekintetet, környezetet, nyomorúságot.
Később rájöttem, hogy a tűzoltás semmit nem jelent ebben az egészben. Akkor kezdődött az okok keresése, a megértése ennek az egésznek.
Egy hihetetlen tanulás ez, amiben a nyomorúság látszati képe lassan egy többszereplős, generációs összefüggés-halmazzal töltődik meg, rendszerszintű működési hibák rajzolódnak ki, amiben a tudatos és nem tudatos hatások bilincsként tartják ott a bele születetteket.
Azt hiszem, ami itt tart, ebben a képtelen küzdelemben, az az eleve elrendeltség érzésének a megtapasztalása. Ez nem hagy nyugodni, ezt nem bírom elviselni, e miatt érzek dühöt, ezért keresem a megoldást. Az, hogy ritkaság számba megy a nyomorúság ördögi körének a megszakítása, hogy egy gyerekről már a születése pillanatában meg tudjuk jósolni, mi lesz vele, és látni, ennyi év után, hogy a jóslat be is válik. Azt érezni, hogy a többségük minden küzdelem ellenére ugyanazt az utat járja be, mint a szülei. Azt látni, hogy ez nem „akarás” kérdése, hanem egy sokkal bonyolultabb problémahalmaz, amiben már rég nyoma sincs a hitnek, hogy neki lehetne másképp.
A pozitív elmozdulásokat leamortizáló hatások pedig nem csökkenek. A generációs szegénységben élő gyerekekre irányuló intézményi hatások, legyen az az oktatási, az egészségügyi, vagy a szociális rendszerből érkező, leamortizálódnak a családban.
Mert ahol nincs beszélgetési, mesélési, olvasási kultúra, ott másként szerveződik az élet. Ahol nincs legális, értékteremtő munkavégzés, ott nem ennek az üzenete épül be életvezetési stratégiaként. Ahol a dohányzás vagy a herbál stresszoldóként, az energiaital doppingszerként a mindennapok része, és az egészséges táplálkozásnál fontosabb, hogy legyen tele a has, vagy a fogápolás egyetlen útja a kirohadó fog kihúzatása, ott nem fog megalapozódni az egészségre törekvő élet. Ahol a fogyasztói világ hatásával szemben védtelenül sodródnak bele az eladósodásba, mert csak annyi van meg, hogy akarják ők is azt, amit más, ott nem alakul ki pénzügyi tudatosság.
Ma már oldalakon át tudnám sorolni a gyerekek közegében a másként élésre hatás akadályait. És közben látom már azt is, hogy az egésznek az újratermelésében mennyire benne van a rendszer. Leginkább persze az esélykiegyenlítésre képtelen iskolarendszer, amiben nem jutnak el a szakmaszerzésig, nem kapnak pénzügyi ismereteket, alapkészségeket is csak hézagosan, világlátást meg pláne nem.
Formálja hát őket tovább az, ami a szüleiket. A lakhatási szegénység, a feketezónában körvonalazódó túlélési stratégiák, a családban átörökített konfliktuskezelés, szokás- és értékrend, amire ráerősít a többségi társadalom hibáztató, kirekesztő viszonyulása.
A megszülető gyerekek sorsa pedig borítékolható. Ezt nem bírom elviselni. Ezért dolgozunk az Igazgyöngyben, hogy megértsük, megértessük a probléma bonyolultságát, és partnerré tegyük a lehető legtöbb embert ebben a küzdelemben. Akik benne élnek, őket azért, hogy megértsék, vannak másféle életstratégiák is. Akik meg távol tőle, ők meg azt értsék meg, hogy ezen mindannyiunk jövője múlhat. Mert az eleve elrendeltségben növekvő lakosságszám egyszer elér egy kritikus tömeget, ami kezelhetetlen helyzetet teremthet. Ezt kellene megelőzni…. míg nem késő.

A cinizmus magasiskolája

Szíjjártó:
  „Magyarországon egy magántulajdonban lévő médium főszerkesztőjét a tulajdonos leváltotta. És ön engem, mint az állam képviselőjét megkérdez, hogy mit gondolok erről. Tehát ön azt gondolja, hogy az államnak be kellene avatkoznia abba, hogy egy magántulajdonos leváltja a főszerkesztőjét? Én ezt visszautasítom! Hogy jön az állam ahhoz, hogy beleszóljon egy magántulajdonban lévő médium tulajdonosának döntésébe? 

Lehet szeretni vagy nem szeretni az Indexet, lehet felróni a hibáit, lehet beszélni akár a túlzásairól is, de az biztos, hogy vonatkozási pont volt! Onnan el lehetett indulni! Mert mindenről írt, ami fontos, ami foglalkoztatja az embereket, mindenről, azonnal. Ahogy kell(ene)!  Ha nem tetszett az írás, innen el lehetett indulni, körül lehetett nézni máshol.
Az is nyilvánvaló, hogy a hatalomnak nem tetszett!
Szíjjártó szövege a cinizmus magasiskolája! Igaz, mit is mondhatott volna...

Lesz másik? Nem nagyon hiszem. Egyre tökéletesebb állam ez! Okosak! A diktatúra nem úgy diktatúra, mint az átkosban. Nincs diktatúra. Van kifinomult, profi agymosás, A legnagyobb kár itt nem a gazdaságban,hanem a lelkekben esik.
Egyre jobban megtanítják az embereket csőben látni, gyűlölni, és harcolni! Akik nem "voltak katonák", azok is lelkesen hirdetik a háborút. Reméljük, még sokáig csak képletesen. Csak meg kell hallgatni a mindenheti pénteki eszmefuttatás, legutóbb az EU-s győzelemről..!

Elnéztem a felmondó, egymástól búcsúzó indexeseket, és elszorult a torkom. A saját, semmivé lett munkahelyemet idézte. Amit még csak nem is a hatalmi mámor tett tönkre, elég volt a szakmai érvek teljes figyelmen kívül hagyása. (Most fedje homály azt a vezetőt, akinek sikerült megélni a megalázás gyönyörűségét)

Majd csak tájékozódunk ezután is valahol! Alföldivel kapcsolatban olvastam: játsszon nyugodtan ott, ahol ötvenen vannak, csak ne akarjon Nemzeti Színházat csinálni.  Lesz "Kisindex", "Nyugati Fény", csak ne olvassák sokan! Kell ez a demokrácia látszatának megőrzéséhez, a többség meg egye, amit központilag tálalnak neki!

Széna szomszéd

 Szomszédom, Szénási Ferenc ( Széna Karikatúrák ) a karantén ideje alatt és után apró kis rajzokkal szórakoztatta magát és bennünket .Egyik posztját megosztottam itt, de valahogy nem került ki

A király meztelen. Aki esetleg nem ismeri a mesét annak pár szóban leírom.

A forrásmese szerint egyszer két csaló megy a királyi udvarba, és különleges ruhát készít a királynak, amely láthatatlanná válik azok előtt, "akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld". Bár a csodálatos ruha nem létezik, ezért a király meztelenül sétálgathat alattvalói előtt, Senki sem akar rossz színben feltűnni a király előtt, így mindenki fennhangon dicséri gyönyörű öltözetét. Egy gyermek azonban kimondja az igazságot:
- De hiszen nincs is rajta ruha!
És az emberek most már nevetnek ruhátlan uralkodójukon, aki - nehogy tekintélye csorbuljon - "még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén".

Szájmaszkot viszont minden körülmények között viselni kell!. 😂😂

A mostaniak se rosszak! :-)

Itt egy kis gyűjtemény

Ez ma új értelmet nyert