Könyv a temetőről

 "Arturo"  a Molyon:

Elolvastam ezt a könyvet és tetszett. Még szerencse, hogy nem hosszú, mert nekem nincs időm olyan butaságokra, mint túl hosszú könyveket olvasni, meg ilyenek. Ezt azért olvastam volna tovább is, mert nagyon jó, pedig egy tót írta, a tótokat meg mindenki útálja, mert ellopták a Felvidéket és azóta is ott laknak. Én is útálom a tótokat. De szerintem nem is egy tót írta, mert a tótok nem is tudnak írni, legjobb bizonyíték, hogy ez a könyv is magyarul volt. Meg a Nóbel díj tekintetében se volt még soha egy tót se, de magyar az nagyon sok. Ott van például a Kertész Imre, aki zsidó volt, de aztán megnyerte a Nóbel díjat és azóta magyar.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __

A fenti sorokat akár Samko Tále is írhatta volna

Vinnyogva röhögtem és sírt a lelkem.

A könyvből:

Azért nagyon nehéz írónak lenni, mert fáj tőle a keze az embernek.

10.p.

Mert az úgy volt valamikor, hogy amikor a zsidók elmentek példának okáért koncentrációs táborokba, akkor mindent itthagytak, és az a minden aztán eladódott, mert minek volna a zsidóknak a koncentrációs táborban példának okáért a zongora, hát nem?
Hát de.

86.p.

Merthogy az Ivana nagyon furcsa abban a tekintetben, hogy ő se meg a Zebrak se szitkozzák se a magyarokat se a cseheket, de hát ez magától érthetődő, hogy nem szitkozzák, hogyha egyszer a Zebrak apja cse volt. Mert különben biztos szidalmaznák, mert ha valaki nem szidalmazza, arra az emberek felfigyelnek, és aztán nem hisznek már neki, mert gyanús.
Én nem vagyok gyanús, mert én szidalmazom.
De az indiánokat vagy a rabszolgákat sohase, mert én nem vagyok fajgyűlölős.

128. p.

Csak azt az egyet nem értem, hogy miért írta, hogy az emberek fajgyűlölősök, ha egyszer nem az emberek, hanem a cigányok lopták el a táskáit, bőröndjeit, meg a teniszütőit, hát nem?

128. p.