Elolvastam ezt a könyvet és tetszett. Még szerencse, hogy nem hosszú,
mert nekem nincs időm olyan butaságokra, mint túl hosszú könyveket
olvasni, meg ilyenek. Ezt azért olvastam volna tovább is, mert nagyon
jó, pedig egy tót írta, a tótokat meg mindenki útálja, mert ellopták a
Felvidéket és azóta is ott laknak. Én is útálom a tótokat. De szerintem
nem is egy tót írta, mert a tótok nem is tudnak írni, legjobb
bizonyíték, hogy ez a könyv is magyarul volt. Meg a Nóbel díj
tekintetében se volt még soha egy tót se, de magyar az nagyon sok. Ott
van például a Kertész Imre, aki zsidó volt, de aztán megnyerte a Nóbel
díjat és azóta magyar.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __
A fenti sorokat akár Samko Tále is írhatta volna
Vinnyogva röhögtem és sírt a lelkem.
A könyvből:
Azért nagyon nehéz írónak lenni, mert fáj tőle a keze az embernek.
10.p.
Mert az úgy volt valamikor, hogy amikor a zsidók elmentek példának
okáért koncentrációs táborokba, akkor mindent itthagytak, és az a minden
aztán eladódott, mert minek volna a zsidóknak a koncentrációs táborban
példának okáért a zongora, hát nem?
Hát de.
86.p.
Merthogy az Ivana nagyon furcsa abban a tekintetben, hogy ő se meg a
Zebrak se szitkozzák se a magyarokat se a cseheket, de hát ez magától
érthetődő, hogy nem szitkozzák, hogyha egyszer a Zebrak apja cse volt.
Mert különben biztos szidalmaznák, mert ha valaki nem szidalmazza, arra
az emberek felfigyelnek, és aztán nem hisznek már neki, mert gyanús.
Én nem vagyok gyanús, mert én szidalmazom.
De az indiánokat vagy a rabszolgákat sohase, mert én nem vagyok fajgyűlölős.
128. p.
Csak azt az egyet nem értem, hogy miért írta, hogy az emberek fajgyűlölősök, ha egyszer nem az emberek, hanem a cigányok lopták el a táskáit, bőröndjeit, meg a teniszütőit, hát nem?
128. p.
