Vajon hol készültek a korabeli híradó felvételei?
Természetesen, a világ közepén, Mezőberényben :-)
2020. augusztus 30., vasárnap
2020. augusztus 21., péntek
2020. augusztus 19., szerda
Szeretnék-e párbeszédmentes országban élni? Hodász András
https://szemlelek.net/2020/08/03/szeretnenk-e_parbeszedmentes_orszagban_elni
https://szemlelek.net/2020/08/15/koszonjuk_andras_atya
Fotó a szemlelek.netről
https://szemlelek.net/2020/08/19/papifranko_evangelikus
Én már kicsit öreg vagyok ehhez a stílushoz, de mélységesen egyetértek azzal, hogy "mindenkihez a maga nyelvén" Ha a fiataloknak ez a nyelve, akkor így!
És semmiképpen nem szeretnék párbeszédmentes országban élni!
2020. augusztus 17., hétfő
Eddig is tudtad..
Csak úgy látszik, sem a pszichiáter, sem a pszichológus sem a családtag nem látja, mekkora trauma ennek a viselése. Hogy erősítés, bátorítás,néhány praktikus tanács kellene az élet továbbviteléhez.
Az érzés, hogy melletted (melettetek) állnak. Nem elég, sőt, cinikusan hangzik az "eddig is tudtad"
Mint eddig, ezt is megoldjuk, ha tudjuk. Ha nem, hát annyi!
2020. augusztus 13., csütörtök
2020. augusztus 12., szerda
Sissel-Jo Gazan: Tintagomba
Van itt minden: kommuna, házfoglalás, anyuka, akinek sokkal fontosabbak a gombák, mint az, hogy ki a lányának az apja, homoszexuális "valódi" apa, bohém, Neruda-rajongó nagymama, graffiti, szabadon növő kamaszlány, konzervatív baráttal...
Véletlenül húztam ki a könyvet, óvatosan fogtam hozzá.
Most sodor, sodor....
Befejeztem A harmadik rész a felnőtt Rosaról szól, a szálak összefutnak, már-már giccsbe hajló, meglepő fordulatok, és eljutunk az elejéhez: honnan került elő a tintagomba?
De a másik Tintagomba és a street art legalább ilyen fontos.
Olvassátok!
"Már nem tudtam úgy örülni, mint korábban, levedlettem magamról a gyerekkorom bőrét, szárazon zörgött a bokám körül, és igazából ki akartam belőle lépni."
Jaffa Kiadó, 187. oldal
"_ A világ nem tudna titkok nélkül létezni - jelentette ki Krudt. - A titkok a gátak az életben, amik megakadályozzák az igazság brutális szökőárját abban, hogy mindent megsemmisítsen"
347. old
" A nyár lassan télbe fordult, ahogy egy kés csúszik vissza a tokjába"
332. old
Két vélemény - meg több
Összefoglaló itt
VIDNYÁNSZKY PÁPA
A mai színházi helyzet asszociáltat engem a darabra. A mai színházi életünk pápája Vidnyíánszky Attila. Őt ugyan nem a magyar színházi élet nagyjai választották meg, hanem ő maga nevezte ki saját magát és ezt szentesítette a hatalom. És nem csak azzal lett a magyar színházi élet pápája, hogy az alapítvánnyá alakított SZFE kuratóriumának elnöke lett, hanem hosszú évek óta már ő a magyar színházi élet megfellebezhetetlen vezetője. Most már a kimondottan a pápája. Jár neki a tévedhetetlenség vélelme. És mi, a színház papjai, plébánosai, bíborosai ezt tudomásul vesszük a hívőkkel, a közönséggel együtt. Egyetlen egy valaki lehetne, aki kétségbe vonhatná a pápa tévedhetetlenségét, és ez maga a pápa. Mostanában együtt élek XVI. Benedek pápával. Érteni vélem az összes problémáját. A világ és az Egyház is állandóan változik. Olyan megoldhatatlan, égető kérdésekkel kell megbirkózni, mint az Iszlám, a cölibátus, a pedofília, az abortusz és így tovább. Benedek pápa bizonytalan. Tudja, hogy mindenki hisz az ő tévedhetetlenségében, csak ő van tele kétellyel. Végül belátja, hogy ő már nem tudja az elkerülhetetlenül szükséges reformokat végrehajtani, így lemond a majdani Ferenc pápa javára.
Vidnyánszky, a mi pápánk, kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon. Hiszen Vidnyánszky pápa egyben művész is és nem művész a művész, ha néha nem vonja kétségbe a saját alkalmasságát.
Hadd legyek most átmenetileg én a pápa lelkiismereti hangja, és kérem, hogy ő pedig viselje el az én jó szándékú okvetetlenségemet. Csak kérdezek. Hátha a kérdéseim gondolkodásra késztetik. Kezdjük ezt a belső beszélgetést.
Eminenciád elmondta, hogy mely okok teszik szükségessé az alapítvánnyá alakítást. Ezek egyike az, hogy a Színművészetin igen gyenge a képzés.
Csak kérdezem Szentségedtől, hogy mire alapozza ezt a kijelentést. Látott talán kellő számú vizsgaelőadást, hogy ezt a véleményt kialakítsa? Vagy látta valaha a végzett hallgatók munkáit, melyek esetleg igen gyatrán sikerültek?
Mert ha igen, fenntartás nélkül elfogadom elmarasztaló véleményét. De ha nem, akkor bátorkodom felhívni becses figyelmét arra a tényre, hogy én viszont számtalan rendkívül tehetséges frissen végzett fiatal pályakezdővel találkoztam, alkalmam volt velük együtt játszani és lebilincselt a tehetségük, a pályára való alkalmasságuk. Ha ez Önt nem ingatja meg hitében, inkább én vonulok vissza és elmarasztalom magam, hogy ennyi színházban töltött évtized után már nem vagyok képes megkülönböztetni a jót a rossztól.
Továbbá azt állítja Eminenciád, hogy a volt Egyetem liberális fészek. Nem szeretnék ezzel vitába szállni, hiszen az Ön elszánt hozzáállásának ez az egyik alap pillére. Mégis egy nagyon óvatos és bármikor lesöpörhető ellenérv következik.
Én magam is vezettem osztályt Lukáts Andorral közösen az Egyetemen. Akkor se tudtam, most a végzésük után sem tudom, hogy kinek mi volt, vagy most mi a világnézete. Nem volt fontos. Most sem az. Erre a beszélgetésre készülve faggattam jelenlegi növendékeket. Senki sem mondta, hogy őket bármilyen ideológiai befolyás érné.
A következő bekezdésben nagyon nehéz nekem elfogadni az Ön tévedhetetlenségét. Kérem, bármit mondok, ne inogjon meg az ebbe vetett hite.
Panaszolja, hogy a végzős diákok nem mennek vidékre, a preferált pesti színházak elszipkázzák őket. A helyzet az, hogy ezek a vidéki igazgatók nem látják, nem ismerik a végzős növendékeket, így nem is hívják őket. A színház igazgatók nem tekintik meg a nagy gonddal, alázattal létrehozott vizsgaelőadásokat. Ha nekem kellene reformokat bevezetnem, én az elsők között elrendelném, hogy minden magyarországi színház igazgatójának vagy főrendezőjének munkaköri kötelessége a végzősök vizsgaelőadásának megtekintése. Talán még arra is kötelezném őket, hogy egy-egy előadásukat hívják meg vendégjátékként a saját színházukba. Nagy élmény lenne a növendékeknek és a helyi közönségnek egyaránt.
Szentséged panaszolja, hogy jelenleg milyen rossz feltételek között működik a Színművészeti. Pusztul az épület, elavultak a technikai eszközök. Eminenciádnak igaza van. Az intézmény mindenkori vezetői szinte könyörögve kértek pénzt a mindenkori hatalomtól a fentiek orvoslására, de nem kaptak. Miután Szentségednek teljesen igaza van a diagnózisban, hogy szinte haldoklik az épület, remélhetjük Isten segítségével és az Ön pápai súlyával lesz esély a problémák orvoslására.
Szentséged ne haragudjon, ha beszélek a jövőről, mely az előjelek szerint akár komoly gondot is okozhat. A közvélemény kutatások szerint a fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású. Ha ez így lesz a Színműre felvettek körében is, akkor tenni kell valamit az egységes ideológia kialakítása érdekében. Nyilván be kell iktatni, a művészet tanítási idejének rovására ilyen átnevelő órákat. Az én fiatal koromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.
Végezetül kívánok Szentségednek eredményes gondolkodást. Búcsúzva Öntől, remélem, hogy az elmélyült gondolkodásnak köszönhetően időnként megszületik Önben egy parányi kétely, ami akár még párbeszédet is eredményezhet. Ez segítene helyes döntéseket hozni. Erről a kételyről senki sem fog tudni, csak Ön.
Pataki Tamás
Jordán Tamás önleleplezése
„Szentséged ne haragudjon, ha beszélek a jövőről, mely az előjelek szerint akár komoly gondot is okozhat. A közvélemény-kutatások szerint a fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású. Ha ez így lesz a Színműre felvettek körében is, akkor tenni kell valamit az egységes ideológia kialakítása érdekében. Nyilván be kell iktatni, a művészet tanítási idejének rovására ilyen átnevelő órákat. Az én fiatal koromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai.Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.” Tehát Jordán szerint a fiatalok többsége „ellenzéki gondolkdoású”. De ki beszélt itt valaha kormánypártiságról vagy pártpolitikáról? A konzervativizmus vagy a liberalizmus eszmék, nem pártok, az ellenzékiség önmagában nem értékrendszer, ahogy a kormánypártiság sem ez. Tehát ha jól értem, eddig a Színműn és egyéb balliberális műhelyekben a pártpolitikaként értelmezték ezt a kérdést, gondolom a jó öreg felosztásban: értsd a Fidesz és a mindenkori jobboldal rossz, az SZDSZ-MSZP és a mindenkori balliberális oldal jó. Hogy miért? Mert csak. Mert haverok. A mi haverjaink. És ezt így is kell megmutatnunk, mert a mi kulisszáinkban van az igazság. Ezzel tömhették a színészek fejét, megjegyzem érdekes, hogy az egyetem előtti tüntetésen az egyik fiatal szónok lány hangosbemondóján a Pride felirat díszelgett. Minő véletlenek. Különben ne tegyünk úgy, mintha a művészet valamiféle szentségként állna mindenek felett, amihez senkinek nincs joga hozzányúlni. Talán a közönségnek sem, akikhez eleve szól, vagy őket le kell nézni, meg kell mondani nekik a tutit? Ahogy Ibsen Nórájában kulturálisan jól megalapozta a feminizmus eszméjét, úgy egyéb színművek is hasonlóképpen üzennek a nézőknek. Azt hisszük, hogy ez vagy az a darab semleges? Egyáltalán nem az, mert nincs semlegesség, de ebből nem pártpolitika, hanem konzervatív vagy liberális világnézet következik, és bizonyára egy konzervatív világnázetű színdarab lehet sokkal keményebb egy liberálisnál, mert ez nem ideológiát közvetít, hanem a valóságot tárja fel. Ne tegyünk úgy, mintha száz akárhány éve nem erről szólna a színház. De tudjuk jól, hogy minden csak addig ideológia, propaganda, amíg jobboldali, minden ami nem az, az maga az igazság. Higgyük el, hogy így van, elvégre egy virtigli ellenpápa mondta. Még jó, hogy Jordán Tamás nem tévedhetetlen.
Tovább is van, mondjam még...?
Végre! Liberális hüllőkeltetőből nemzeti intézmény lesz - ezzel a címmel lelkendezik a Pesti srácok
A SZME higgadt videó-válasza a cikkre: "Az egyetem az otthonuk"
Végtelenül szomorú az egész!
https://szinhaz-online-bucket.s3.amazonaws.com/uploads/2020/08/megbeszeljukcserhalmigyorgy200824.mp3
Csak ismételni tudom, annyira szomorú az egész!
2020. augusztus 5., szerda
Üzenet a palackban
"Most ezt a pár kusza sort
bedugaszolom az üres borospalackba
s a palackot lehajítom. Kockavetés!
Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót,
de betütlátó tengerész kezébe ha kerül
ím általa üzenem:
Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre." (Karinthy Frigyes)
bedugaszolom az üres borospalackba
s a palackot lehajítom. Kockavetés!
Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót,
de betütlátó tengerész kezébe ha kerül
ím általa üzenem:
Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre." (Karinthy Frigyes)
Egy sokat tudó ember
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója,
a könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, a magyar könnyűzene megújításának biztosa.
Elhiszem, hogy nagy munkabírású ember, de ennyire...?
A nemzeti oldal, amely "örök küzdelemre ítéltetett" megbízható bástyája.
Vannak mondatai, amelyeket jó lenne, ha komolyan gondolna. "Arra törekszem, hogy a különböző oldali szereplőket rábírjam a
szekértábor-logika felülírására, valamint a közös nevezőt megtalálva
folytassanak értelmes párbeszédet."
Ugyanakkor: " A mai napig nem értem, a nemzeti oldal miért fogadja el a liberálisok
által meghatározott mércét, ami aligha objektív. A kulturális
sokszínűség része, hogy különböző értékkategóriák mentén értékeljük a
világot, ízlésvitákban a végső igazságot senki sem mondhatja ki. Saját
kultúránkat, saját hagyományainkat, értékvilágunkat kell követni, és ezt
meg is kell tudni védeni. Ez azonban csak úgy megy, ha fejben elsők
vagyunk, és mi értékelünk. Megpróbálom ezt az egész, általam koordinált
kultúra területén érvényesíteni."
" Az a zenész, aki enged az aktuálpolitikai befolyásnak, nem lesz több,
mint az egykori agitproposok, és megosztja a közönséget. Saját magának
tesz rosszat. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes bizonyos ügyek
mellett kiállni, lázadni, hiszen a rockzene alapja épp a lázadás és a
szabadságszeretet."
Oh...
"Azt gondolom, hogy a pop-rock zenében ez külső beavatkozás nélkül, magától fog megoldódni."
Akkor minek is a miniszteri biztos?
Hangzatos szlogenekkel folyik a kiszorítósdi.
Nagy reformok, még az elaggott kultúrházakon is: "A Nemzeti Művelődési Intézettel feltérképeztük a magyarországi
településeken fellelhető kulturális ingatlanok kihasználtságát, amiből
kiderült, rengeteg kultúrház amolyan „kulcsos” rendszerben működik.."
Érdemes lenne megvizsgálni, miért működik úgy? Miért kellett összevonni a könyvtárakkal, a könyvtárak ma megfelelő fejlesztés esetén vonzó közösségi terek lehetnének, mint ahogyan van ez az északi népeknél. Ja, az a baj, hogy nyugatra, (északra) nézünk! Keletre kellene? Vagy egyáltalán, semerre, hiszen oly kiváló a magyar..!
Nemrég, - miután alapítványi lett soproni egyetem is - felmondott a GYIK igazgatója, Orbán Júlia. A GYIK Júlia vezetése alatt pezsgett. Gazdaváltás és a reformok beígérése után, azt beszélik, rákérdezett, hogy "de hol a kultúra...." A válasz olyan meggyőző lehetett, hogy inkább felállt, sokunk sajnálatára.
Jó, hogy már nem dolgozom, pedig az én időm se volt fáklyásmenet...
A cikk itt
Fotó: MTI/Illyés Tibor
A pasi egyre undorítóbb : https://444.hu/2020/11/28/demeter-europa-soros-gyorgy-gazkamraja-mi-vagyunk-az-uj-zsidok
Az eredeti cikket közben levették. Sokan, a PIM mukatársai közül bátran kiálltak az értékekért, egy vélemény:. amely valószínűleg reálisan írja le azt a helyzetet, amit a NER teremt.:
A Petőfi Irodalmi Múzeumban a közalkalmazotti jogviszonyunk megszűnésekor, november 1-én életbe lépett a Kollektív Szerződésünk, melyet munkáltatóként Demeter Szilár írt alá. Ennek 5. és 6. paragrafusa is a közszolgálatot ellátók erkölcsi-etikai kötelezettségéről szól, azon alapelvekről, melyek „a világ sokféleségét elfogadó, anyanyelvi és kulturális identitás támogatásának jegyében” születtek, és amelyek betartásával „eleget tudunk tenni a társadalom által támasztott követelményeknek”. Ezeket az elveket a munkavállaló mindig, „munkaidején kívül is képviselni köteles”.
--
Éppen két éve, hogy a kultúrharc keretében a Szakács Árpáddal vívott csatában Prőhle Gergely, a PIM akkori főigazgatója elvérzett. December közepén megbízott vezetőnek kinevezték Demeter Szilárdot, 2019 januárjában pedig egyetlen pályázóként indult a főigazgatói posztért, és – a PIM Közalkalmazotti Tanácsának és Szakszervezetének tartózkodása mellett – el is nyerte azt.
Érkezésével a múzeumba soha nem látott mértékű pénz érkezett, melyből az épület, a raktárak javítása, fejlesztése, eddig elérhetetlen hagyatékok megvásárlása, új programok, projektek indítása, pazar és költséges kiállítások nyitása – és igen, a kollégák béremelése is megvalósult. Tehettük mindezt szinte teljesen szabadon, a gyűjtemény érdekeit maximálisan figyelembe vevő szakmai szempontok, illetve a kollégákkal folytatott párbeszédben kialakított elvek szerint.
Közben Demeter Szilárd irányításával létrejött több, a PIM személyi állományától független, korábbi funkcióitól részben, karakterétől esetenként erősen eltérő pályázat, projekt, szervezet, amelyek a PIM évtizedek alatt felhalmozott tudására, szakmai hitelességére építenek, azokat mintegy önmaguk legitimálására használják.
Teljesen független a PIM-től, sőt sok esetben ellene megy az intézmény érdekének Demeter Szilárd politikusi, publicisztikai tevékenysége. A semmilyen szempontból nem tolerálható megnyilvánulásait a PIM főigazgatójaként (is) tesz, melynek következményeit mi (is) viseljük. Több más mellett a legrosszabb, hogy fontos írói hagyatékok nem kerülnek ide, abba a közgyűjteménybe, amely éppen ezek őrzésére, foldolgozására lenne hivatott.
Az elmúlt két évben számos egyéb funkciót elnyerő, a NER kultúrstratégiájában meghatározó tényezővé erősödő főigazgatónak sem ideje, sem múzeumi tapasztalata nincs a PIM szakmai irányítására, és ezt kezdetektől – nagyon bölcsen – átengedte a sokszor több évtizede ott dolgozó kollégáknak. Akik ugyanúgy teszik a dolgukat, mint korábban, a lehető legnagyobb elkötelezettséggel, szakmai tudással és fegyelmezettséggel. Most is, a továbbiakban is.
45 hozzászólás
megosztás
Jakab Éva: ez nem a PIM
2020. augusztus 4., kedd
MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ - JÓZSEF ATTILA
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:
„Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”
És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...
Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.
És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.
Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.
Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.
1924 első fele
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)