A közeljövőben, színészként hatalmas feladat vár rám. A Rózsavölgyiben a
Két pápa című darabban én alakíthatom XVI. Benedek pápa szerepét, aki,
mint tudjuk, lemondott a pápaságról és átadta azt az argentin érseknek
Bergogliónak.
A mai színházi helyzet asszociáltat engem a darabra. A
mai színházi életünk pápája Vidnyíánszky Attila. Őt ugyan nem a magyar
színházi élet nagyjai választották meg, hanem ő maga nevezte ki saját
magát és ezt szentesítette a hatalom. És nem csak azzal lett a magyar
színházi élet pápája, hogy az alapítvánnyá alakított SZFE kuratóriumának
elnöke lett, hanem hosszú évek óta már ő a magyar színházi élet
megfellebezhetetlen vezetője. Most már a kimondottan a pápája. Jár neki a
tévedhetetlenség vélelme. És mi, a színház papjai, plébánosai,
bíborosai ezt tudomásul vesszük a hívőkkel, a közönséggel együtt.
Egyetlen egy valaki lehetne, aki kétségbe vonhatná a pápa
tévedhetetlenségét, és ez maga a pápa. Mostanában együtt élek XVI.
Benedek pápával. Érteni vélem az összes problémáját. A világ és az
Egyház is állandóan változik. Olyan megoldhatatlan, égető kérdésekkel
kell megbirkózni, mint az Iszlám, a cölibátus, a pedofília, az abortusz
és így tovább. Benedek pápa bizonytalan. Tudja, hogy mindenki hisz az ő
tévedhetetlenségében, csak ő van tele kétellyel. Végül belátja, hogy ő
már nem tudja az elkerülhetetlenül szükséges reformokat végrehajtani,
így lemond a majdani Ferenc pápa javára.
Vidnyánszky, a mi pápánk,
kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon. Hiszen
Vidnyánszky pápa egyben művész is és nem művész a művész, ha néha nem
vonja kétségbe a saját alkalmasságát.
Hadd legyek most átmenetileg
én a pápa lelkiismereti hangja, és kérem, hogy ő pedig viselje el az én
jó szándékú okvetetlenségemet. Csak kérdezek. Hátha a kérdéseim
gondolkodásra késztetik. Kezdjük ezt a belső beszélgetést.
Eminenciád elmondta, hogy mely okok teszik szükségessé az alapítvánnyá
alakítást. Ezek egyike az, hogy a Színművészetin igen gyenge a képzés.
Csak kérdezem Szentségedtől, hogy mire alapozza ezt a kijelentést.
Látott talán kellő számú vizsgaelőadást, hogy ezt a véleményt
kialakítsa? Vagy látta valaha a végzett hallgatók munkáit, melyek
esetleg igen gyatrán sikerültek?
Mert ha igen, fenntartás nélkül
elfogadom elmarasztaló véleményét. De ha nem, akkor bátorkodom felhívni
becses figyelmét arra a tényre, hogy én viszont számtalan rendkívül
tehetséges frissen végzett fiatal pályakezdővel találkoztam, alkalmam
volt velük együtt játszani és lebilincselt a tehetségük, a pályára való
alkalmasságuk. Ha ez Önt nem ingatja meg hitében, inkább én vonulok
vissza és elmarasztalom magam, hogy ennyi színházban töltött évtized
után már nem vagyok képes megkülönböztetni a jót a rossztól.
Továbbá azt állítja Eminenciád, hogy a volt Egyetem liberális fészek.
Nem szeretnék ezzel vitába szállni, hiszen az Ön elszánt hozzáállásának
ez az egyik alap pillére. Mégis egy nagyon óvatos és bármikor
lesöpörhető ellenérv következik.
Én magam is vezettem osztályt
Lukáts Andorral közösen az Egyetemen. Akkor se tudtam, most a végzésük
után sem tudom, hogy kinek mi volt, vagy most mi a világnézete. Nem volt
fontos. Most sem az. Erre a beszélgetésre készülve faggattam jelenlegi
növendékeket. Senki sem mondta, hogy őket bármilyen ideológiai befolyás
érné.
A következő bekezdésben nagyon nehéz nekem elfogadni az Ön
tévedhetetlenségét. Kérem, bármit mondok, ne inogjon meg az ebbe vetett
hite.
Panaszolja, hogy a végzős diákok nem mennek vidékre, a
preferált pesti színházak elszipkázzák őket. A helyzet az, hogy ezek a
vidéki igazgatók nem látják, nem ismerik a végzős növendékeket, így nem
is hívják őket. A színház igazgatók nem tekintik meg a nagy gonddal,
alázattal létrehozott vizsgaelőadásokat. Ha nekem kellene reformokat
bevezetnem, én az elsők között elrendelném, hogy minden magyarországi
színház igazgatójának vagy főrendezőjének munkaköri kötelessége a
végzősök vizsgaelőadásának megtekintése. Talán még arra is kötelezném
őket, hogy egy-egy előadásukat hívják meg vendégjátékként a saját
színházukba. Nagy élmény lenne a növendékeknek és a helyi közönségnek
egyaránt.
Szentséged panaszolja, hogy jelenleg milyen rossz
feltételek között működik a Színművészeti. Pusztul az épület, elavultak a
technikai eszközök. Eminenciádnak igaza van. Az intézmény mindenkori
vezetői szinte könyörögve kértek pénzt a mindenkori hatalomtól a fentiek
orvoslására, de nem kaptak. Miután Szentségednek teljesen igaza van a
diagnózisban, hogy szinte haldoklik az épület, remélhetjük Isten
segítségével és az Ön pápai súlyával lesz esély a problémák orvoslására.
Szentséged ne haragudjon, ha beszélek a jövőről, mely az előjelek
szerint akár komoly gondot is okozhat. A közvélemény kutatások szerint a
fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású. Ha ez így lesz a Színműre
felvettek körében is, akkor tenni kell valamit az egységes ideológia
kialakítása érdekében. Nyilván be kell iktatni, a művészet tanítási
idejének rovására ilyen átnevelő órákat. Az én fiatal koromban volt
olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy
világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a
művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.
Végezetül
kívánok Szentségednek eredményes gondolkodást. Búcsúzva Öntől, remélem,
hogy az elmélyült gondolkodásnak köszönhetően időnként megszületik Önben
egy parányi kétely, ami akár még párbeszédet is eredményezhet. Ez
segítene helyes döntéseket hozni. Erről a kételyről senki sem fog tudni,
csak Ön.
"Hívatlanul jöttetek"
Magyar Nemzet
Pataki Tamás
Jordán Tamás önleleplezése
– Félelemmel tölt el a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz –
rettegett egyet Jordán Tamás rendező, a Nemzeti Színház volt
igazgatója.
Nyugodjanak meg kedves olvasók, eddig is ez ment, csak éppen
liberális ideológiai átnevelés, ám azzal nem volt probléma. Jordán Tamás
„pápai stílusú” levelet írt Vidnyánszky Attilának, Szombathelyről, ahol
minden bizonnyal az avignoni fogságát tölti színházigazgatóként. Eddig
nem is lenne érdekes, hisz Jordán megismétli az összes balliberális panelt, amit az utóbbi időben a Színház és Filmművészeti Egyetemről olvashattunk, de az egyik mondatában mégis elszólta magát:
„Szentséged ne haragudjon, ha beszélek a jövőről, mely az előjelek
szerint akár komoly gondot is okozhat. A közvélemény-kutatások szerint a
fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású. Ha ez így lesz a Színműre
felvettek körében is, akkor tenni kell valamit az egységes ideológia
kialakítása érdekében. Nyilván be kell iktatni, a művészet tanítási
idejének rovására ilyen átnevelő órákat. Az én fiatal koromban volt
olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy
világnézetünk alapjai.Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.”
Tehát Jordán szerint a fiatalok többsége „ellenzéki gondolkdoású”. De
ki beszélt itt valaha kormánypártiságról vagy pártpolitikáról? A
konzervativizmus vagy a liberalizmus eszmék, nem pártok, az ellenzékiség
önmagában nem értékrendszer, ahogy a kormánypártiság sem ez. Tehát ha
jól értem, eddig a Színműn és egyéb balliberális műhelyekben a
pártpolitikaként értelmezték ezt a kérdést, gondolom a jó öreg
felosztásban: értsd a Fidesz és a mindenkori jobboldal rossz, az
SZDSZ-MSZP és a mindenkori balliberális oldal jó. Hogy miért? Mert csak.
Mert haverok. A mi haverjaink. És ezt így is kell megmutatnunk, mert a
mi kulisszáinkban van az igazság. Ezzel tömhették a színészek fejét, megjegyzem érdekes,
hogy az egyetem előtti tüntetésen az egyik fiatal szónok lány
hangosbemondóján a Pride felirat díszelgett. Minő véletlenek.
Különben ne tegyünk úgy, mintha a művészet valamiféle szentségként
állna mindenek felett, amihez senkinek nincs joga hozzányúlni. Talán a
közönségnek sem, akikhez eleve szól, vagy őket le kell nézni, meg kell
mondani nekik a tutit? Ahogy Ibsen Nórájában kulturálisan jól
megalapozta a feminizmus eszméjét, úgy egyéb színművek is hasonlóképpen
üzennek a nézőknek. Azt hisszük, hogy ez vagy az a darab semleges?
Egyáltalán nem az, mert nincs semlegesség, de ebből nem pártpolitika,
hanem konzervatív vagy liberális világnézet következik, és bizonyára egy
konzervatív világnázetű színdarab lehet sokkal keményebb egy liberálisnál, mert ez
nem ideológiát közvetít, hanem a valóságot tárja fel. Ne tegyünk úgy,
mintha száz akárhány éve nem erről szólna a színház. De tudjuk jól, hogy
minden csak addig ideológia, propaganda, amíg jobboldali, minden ami
nem az, az maga az igazság. Higgyük el, hogy így van, elvégre egy
virtigli ellenpápa mondta. Még jó, hogy Jordán Tamás nem tévedhetetlen.
Tovább is van, mondjam még...?
Végre! Liberális hüllőkeltetőből nemzeti intézmény lesz - ezzel a címmel lelkendezik a Pesti srácok
A SZME higgadt videó-válasza a cikkre: "Az egyetem az otthonuk"
Végtelenül szomorú az egész!
Azér ez se rossz! :-)
Székely Gábor is...
https://szinhaz.online/egyetlen-kerdes-az-szfe-szenatusa/?fbclid=IwAR2lLhWYeeG9xMI8mVn9xHXsarQwfbig8xqYfDx1uNHBzr9l2ULI2hKJl-4
https://szinhaz-online-bucket.s3.amazonaws.com/uploads/2020/08/megbeszeljukcserhalmigyorgy200824.mp3
Csak ismételni tudom, annyira szomorú az egész!
https://fidelio.hu/szinhaz/zoli-szolnod-kell-el-kell-mondanod-alfoldi-robert-nyilt-levele-ratoti-zoltannak-157519.html?fbclid=IwAR1j9LH7GPHaMb72AK2lG3pvYo2JLedxpVb1Hn8D0h9Kt8TAlqBNu8hI5Gw