Sopronban rendszeresen, nagyon jó tematikus sétákat rendeznek. Igazából Szekeres Kriszta Gyorstalpaló-ját érdemes lett volna egyenként leírni, annyira kreatívak, szellemesek voltak.
Ma Taschner Tamás "Misztikus Sopron" c. sétáján vettem részt. Tőle hallottunk a soproni bizonyságjegyekről - azokról a nevezetességekről, amelyek hollétét tudnia kellett annak, aki a városban járt.
Egyet ismertem közülük, szoktam is mutogatni a vendégeimnek, de a másik kettő (vagy három) ismeretlen volt előttem.
Tehát annak, aki bizonyítani szeretné, hogy Sopronban járt, tudnia kell, hol van
1. A zöldkő. A zöldkő egy kékeszöld ásvány, amelyet a soproni hegységben találtak. Ma az eredeti a Múzeumban van, de készíttettek és elhelyeztek egy másolatot ahol a vándorlegények láthatták: az Előkapu átjárója alatt.
2. A szűzlány fej , a Várfalsétány Lenck átjárónál található szakaszán. Az eredeti legenda így szól:
„Sopron helyén hajdan nagy erdőség, és süppedékes lápok valának. Egy gazdag Urnak felesége ezen a tájon egy leánykát szült nagy disznó agyarral, mellyen a szülők nagyon meg szomorodtak, s elhatározták magok közt, hogy a természet ezen csúf játékátul megszabadítják magokat. Fogta tehát az atya a leányzót, és egy szolgája kíséretében bevitte azt a vadonba, s egy szénégető kunyhó közelében letette a földre, s ott a sorsra hagyta. Néhány esztendők lefolytak ezen történet után, s a szülőknek nem lettek gyermekei, amit ők az Isten büntetésének tulajdonítottak. Az atya tehát eltökéllé magában, hogy nem nyugszik addig, míg a sorsnak hagyott leányzót fel nem leli. Gazdagon öltözködve, lovát ezüstre patkoltatva indult meg vad tettét jóvá teendő. A nagy erdőség, és lápok közti hosszú tévelygések után a szén égető kunyhóhoz vetődött, melyre reá ismért. Itt észrevette a szolga, hogy lovárol egy ezüst patkó valahol a süppedékben le maradt: el ment tehát keresni; de reá nem talált, vissza térvén azt mondá urának: Uram! Nem találom a patkót, alig ha az Úr is szerencséssebb lesz leánya keresésében. Míg a szolga a patkót keresé, az Úr beszédbe eredett a kunyhóban lévő asszonnyal, s kérdé, mi újság volna ezen vadonban? A beszélgetés közben az ablakban lévő igen nagy fog vonta magára a kutató Urnak figyelmét, s kérdé, minő fog volna az? Az asszony felelé: Mintegy nyolc évek előtt az Uram a dologról haza jöttében finom fejér ruhába takarva talált egy leánykát, kinek kiálló disznó agyara volt. Meg sajnálván e kisdedet haza hozta azt, s nekem azon vigasztalással adta által, hogy a gyermek idővel elveszti ezen idegen fogát. A fog azonban nőttön nőtt a gyermekkel együtt, míg ily nagy lett. Ekkor a mi szomszédunk, bár kováts mester ember, mégis a gyermeknek e csúf fogát szerencséssen ki húzta. Lássa az Úr, ez a gyermek az, a ki éppen most jő be. A meg lepett atya nagy megilletődéssel a gyermeket át karolja, s melyéhez szorítá, s fel kiálta. Valamint én a keresett gyermeket fel találtam, úgy az el veszett patkó is ezen történetnek örök emlékéül idővel elé fog tűnni. A szegény szénégetőt azután gazdagon meg ajándékozván a kunyhó helyére egy házat építtetett, melly mai nap is meg vagyon Sopron Városában az első szám alatt, s építtetett magának egy szép házat lakásul, mely Ehrburg nevet viselt. Úgy mondják, hogy a város tornya is éppen az első szám alatti ház fundusán építtetett ugyanazon leány által. A Patkó is még néhány esztendők előtt a belső város hátulsó kapujánál látható volt. Nevét Ehrburgból utóbb Oedenburgra változtatta.” Forrás: Maderspach Kommandó Facebook oldal (@maderspachkommando)
3. A "habán-ház". A ház már 200 éve nincs, sokáig nem is tudták, hol állt. Hollétét csak hosszú évtizedek után sikerült megállapítani. A habánok 1780-ban építették a házukat, az akkori városfalon kívül, csodálták "éghetetlenségét", tűzállóságát a folyékony agyagba mártott szalmából készített zsúptető adta. Ónmázas kerámiáik messze földön híresek voltak, néhányat megtalálhatunk a Múzeumban. Hogy a mai vándor is tudja igazolni itt jártát, egy tábla jelzi a házat az Újteleki kapunál,a mai Ferenczy János és Kossuth Lajos utca találkozásánál. (Ott a Burckner Borozó - azt se hagyják ki :-)
Ezt a három bizonyságjegyet sorolja fel Korabinsky János Mátyás (1740–1811) tanár és térképész 1786-ban megjelent lexikonja. De Taschner Tamás még egyet hozzátett:
4. Az ezüst patkó. A legenda szerint a lánya felkutatására induló főúr elveszti lováról az ezüst patkót, amit szolgája talált meg. A megtalált ezüst patkó a városfal délkeleti kapujához, a Hátsókapuhoz függesztették ki a középkorban. Odáig ma nem mentünk el. Ha jól értettem, annak másolata még várat magára. De jó, ha tudjuk, hol volt! Hátha akad egy önkéntes kovács - ha nem is ezüstből - de készít egy patkót a Hátsókapura :-)
